Cenzúra és globalizáció
Jogszabályra való hivatkozás
Keretek és szabályok a virtuális világban
Az Internettel összefüggő eseményekre, jelenségekre adott szakmai válaszok többsége azt mutatja, hogy a világháló nem jogmentes terület, a működésével összefüggő kérdések többsége jogilag szabályozott. Ugyanakkor látható, hogy a hatályos jogszabályok jelenlegi formájuk és tartalmuk nem mindig alkalmazhatóak megfelelően az internet által teremtett helyzetekre, illetve az internet működése, működtetésének néhány területe jogi szabályozást igényel.
Az Internet a hagyományos tömegkommunikációtól alapvetően eltérő sajátosságokkal rendelkezik, amelyek a szabályozás lehetőségeinek és eszközeinek új meghatározását is szükségessé teszik. Az állami döntéshozatal nem tarthat lépést a technológia fejlődésének ütemével, a megváltozott környezet pedig kizárja a korábbi tömegkommunikációs és távközlési eszközökre alkalmazott megoldások analóg alkalmazását. Az új szolgáltatások azonban az új veszélyek mellett a védekezés új lehetőségeit is megteremtik. A hálózat szükségessé teszi az állam és a jog szerepének újraértelmezését, a beavatkozás új eszközeinek felkutatását. A hálózati viszonyok rendezésében jelentős mértékben támaszkodnia kell az érintettek önszabályozó kezdeményezéseire, és támogatnia kell azokat a technikai fejlesztéseket, amelyek a védekezés lehetőségét a felhasználók kezébe adják.
Globálisan nő az államilag elrendelt internet-cenzúra
Egy 2007-es cikkben a Open Net Initiative kutatását tették közzé. A szabályozás általában mindenhol az államtól indul, egy központi helyről. Azonban az Internet esetében, melynek lényege az lenne, hogy szabadon cserélődhessenek a felhasználók között a tartalmak, az állami szabályozás csökkenti a rendszer eredeti értékeit. Az Open Net Initiative is ezt szűrte le felmérésében. Míg 2002-ben csak néhány, addig 2007-ben már 25 országban működik az államilag elrendelt internetes cenzúra. A szakemberek a miatt aggódnak, hogy az internet egyre nagyobb méretű korlátozása negatív hatással lesz a felhasználók közötti kommunikációra, valamint a tudás szabadsága is csorbát szenvedhet. Másik probléma az, hogy ha a korlátozás és a megfigyelés állami utasításra egyszer beindul, akkor már nincs megállás. Az internet korlátozás esetében a legsajnálatosabb azonban az, hogy a háttérben folyamatosan működik. Azt azonban a hatóság soha sem válaszolja meg, hogy hogyan korlátoznak, és mit cenzúráznak.
A témával az Amnesty International is foglalkozott. A szervezet szerint mind a cenzúra mennyisége, mind előfordulási fajtái folyamatosan bővülnek, holott a világháló lényegéhez tartozik a szabad információáramlás, e nélkül nem vált volna azzá, aminek ma ismerjük. Az Amnesty szerint ugyan jellemzően nem nyugati országok korlátozzák az információáramlást, de jelentősen hozzájárulnak annak gyakorlati megvalósításához. Erre példának hozzák fel az olyan óriásvállalatokat, mint a Google, vagy a Yahoo, melyek üzleti érdekeik miatt hajtanak fejet a korlátozásokat bevezető kormányok előtt.
Kit terhel a felelősség a jogsértő tartalmak miatt?
Az IT Business Online egy 2009-es cikke jól összefoglalja ezt a témát. Két részről kell megközelíteni az internetes oldalakat. Vannak azon oldalak, ahol szerkesztett a tartalom, ami a sajtófelelősséget tekintve igazából nem sokban különbözik a nyomtatott újságok cikkeitől, hirdetéseitől. A másik a felhasználói tartalom, ahol a felelősség kérdése már bonyolultabb. A szerkesztett tartalom esetében teljes felelősséggel tartozik a szolgáltató; ha valaki kifogásol egy cikket, kérhet helyreigazítást, illetve bírósághoz fordulhat. A felhasználói tartalom esetében más a helyzet. A törvény, nagyon helyesen, úgy rendelkezett: a szolgáltató nem kötelezhető arra, hogy előzetesen minden tartalmat megvizsgáljon, és eldöntse annak jogszerűségét. A felelősség kérdése akkor merül fel, amikor valaki a vélt jogsértés tényére felhívja a szolgáltató figyelmét. A szolgáltató megteheti, hogy egyből eltávolítja az inkriminált tartalmat, ha nyilvánvaló, hogy az valamilyen jogot sért. Ebben az esetben nem lesz felelős annak jogszerűtlenségéért. De ha úgy ítéli meg, hogy a tartalom rendben van, és nem távolítja el, akkor viszont vállalja az ezzel járó felelősséget is, tehát kiteszi magát annak, hogy a felhasználó mellett a panaszos a közvetítő szolgáltatót is beperli.
Az online tartalomszolgáltató írhat-közölhet helyreigazítást, leveheti a kifogásolt tartalmat, de nem garantálhatja, hogy az teljes egészében eltűnt a webről. Erre nincs kialakult eljárásrend. Az internet jellegéből következően valóban nem lehet minden esetben nyom nélkül eltüntetni valamit. Ha valaki közben elmentette a cikket, képet, videót, és az feltűnik egy másik tartalomszolgáltatónál, akkor azért az eredetileg bepanaszolt szolgáltató már valóban nem tehető felelőssé. De ha kiderül, hogy nem tette meg a megfelelő intézkedéseket az eltávolításra vonatkozóan, és emiatt tudták mások leszedni a tartalmat, akkor viszont már nem bújhat ki olyan könnyen a felelősség alól.
Lefoglalások, razziák, kínos tartalmak
Idén többször is hallottunk arról, hogy a hatóság szervereket foglalt le. Ebben az esetben is általában a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése vétségének gyanúja merült fel.
Vannak olyan oldalak, mint például a Pixter, ahol ha a felhasználó olyan tartalommal találkozik, amelyről hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy jogsérelmet okoz számára, és erről tájékoztatja a szolgáltatót, a szolgáltató a rögzített bejelentést követően, a lehetőségekhez mérten 24 órán belül eltávolítja az inkriminált tartalmat.
A Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli (Btk. 195/A §) a tiltott pornográf képekkel, - azaz kiskorúakról készített olyan video-, film-, vagy fényképfelvételekkel, melyek a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvést, ábrázolást tartalmaznak - való visszaélést. Ennek megfelelően már egy fénykép megszerzése, tartása is büntetendő, azaz elegendő, ha számítógépen egy ilyen kép megtalálható. Bűncselekmény valósul meg akkor is, ha e-mailben más részére továbbításra kerül, hiszen az ilyen képek kínálása vagy más részére átadása is tiltott. Súlyosabban büntethető az elkövető, ha a tiltott pornográf felvételek felhasználhatóságát - például internetről letöltést, sokszorosítást, továbbadást - több, pontosan meg nem határozható személy számára biztosítja vagy, ha ugyan a letöltés, sokszorosítás, továbbadás lehetősége nem adott, viszont a képet mások is megtekinthetik, azaz több személy részére konkrét lehetőség nyílik a tiltott pornográf felvételek megismerésére.